Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tosa inu

2008.04.17

Tosa Inu

A tosa inu szűkebb hazája Shikoku, a négy fő japán sziget legkisebbike. A XVII. században Japánban is nagyon kedvelték a kutyaverekedtetést, különösen Shikoku Tosa körzetében volt nagyon népszerű ez a „sport”. Amikor a Meji-korszak lezárulásával megszűnt Japán izolációs politikája, egyre több külföldi, és velük új kutyafajták érkeztek az országba. A japánokat lenyűgözte a nagytestű idegen kutyák ereje és kitartása, ráadásul a japán harci ebek rendszeresen alulmaradtak a nagyobb külföldi kutyákkal szemben. Így keresztezni kezdték saját akita és shikoku típusú kutyáikat az idegen fajtákkal. Bulldogot, masztiffot, pointert, német dogot, bullterriert, bernáthegyit, és bordeaux-i dogot is felhasználtak. Így született a ma ismert tosa inu, amely Tosa régióról kapta a nevét.

A második világháború Japán számára totális vereséggel zárult, és a tosa inu is majdnem eltűnt az országból. Nagyon kevés kutya maradt életben a harcok után, viszont Koreában és Taiwanon volt már néhány import példány. Az éhezés miatt hazafiatlan cselekedetnek minősült egy ilyen nagytestű kutya tartása Japánban. A fennmaradt állományt a valamivel jobban ellátott északi területekre vitték, ahol tulajdonképpen újra kellett teremteni a fajtát. Akkor is és most is a munkakészség, az egészség és a kitartás volt a fő szelekciós központ, sohasem küllem alapján tenyésztettek. A japánok ma is viszonylag kevés vonaltenyésztést folytatnak, így nagyobb marad a génbázis, de különbségek vannak a méretet, súlyt, színt és típust illetően.

Talán a tosa az egyetlen fajta napjainkban, mely hivatalos kutyaviadalokon vesz részt. Szerencsére a japánok olyan jellegű „kutyaharcművészetet” alakítottak ki, mely nem hasonlít a véres amerikai-európai verekedtetésekre. A japán harcot rituálék határozzák meg. Leginkább a szumóbirkózáshoz hasonlítható, a kutyák megpróbálják ledönteni és a földre szorítani ellenfelüket, illetve a körön kívülre taszítani. A félénkség vagy az agresszivitás legkisebb jele, sőt a másik kutya megharapása a küzdelem azonnali megszakításához vezet. Kizárólag kanok harcolnak egymással, két súlykategóriában. A tosának japán szokás szerint hangtalanul, könyörtelenül, rettenthetetlenül kell harcolnia. A japánok a tosát olyan kutyává csiszolták, mely nagy, agilis, atlétikus, intelligens, rettenthetetlen és vonakodik ugatni. Japán szokás szerint a szukáknak tilos harcolniuk. A verekedtetéseket látványos ceremóniák, rituálék övezik, az azonban gyakorlati okokra vezethető vissza, hogy a tosát ketten vezették a ringbe. A verekedtetés szabályai nagyon pontosak és szigorúak, a szumóbirkózás nemességéhez, szertartásosságához hasonlítható. A kutyákat selyem kötélen vezették a harctérre, díszruhába öltöztetve, amely akár 30 ezer dollárt is érhet. Japánban sumo kutyának is nevezik a tosát, mérete és ereje miatt. A harcok nem életre-halálra zajlanak. A zabolátlan agresszió nem kívánatos. A küzdelem időhatára 30 perc, de általában csak 10 percig tart. A kutyáknak ki kell szorítaniuk egymást a körből. Az ugatás vagy morgás kizárással jár. Legtöbbször csak kétszer-háromszor harcol egy kutya. Korábban a szamurájoknak előírták a tosák harcának megtekintését, hogy bátorságot és kitartást tanuljanak.

A rituálék és a vértelenség ellenére az európai tenyésztők többsége elutasítja a kutyaverekedtetés ezen formáját is. Egyébként Japánban is csökken az aktív harcosok száma. A tosa hűséges társként is megtalálta helyét a családokban, és mint megbízható őrkutya is népszerű. Manapság világszerte kb. 3000 tosa él, a legtöbb szülőhazájában, Japánban.

A tosa bátor, higgadt, rettenthetetlen kutya. Természete sok szempontból tükrözi a japán mentalitást. Kimutatja büszkeségét, és olykor megközelíthetetlennek tűnik. Az igazságtalanságra sajátos arroganciával reagál. Némi makacsság és nagy önbizalom jellemzi, de szereti a családtagokat. Amilyen nyíltan és kedvesen reagál a családtagokra és a jó ismerősökre, olyan tartózkodóan, de soha nem agresszíven viselkedik idegenekkel. Hagyja magát megsimogatni, de nem barátkozik. Ha valakinek kimutatja vonzalmát, odamegy hozzá, és kéri, hogy megsimogassák, mindig emlékezni fog a kitüntetett személyre. De engedelmeskedni csak gazdájának engedelmeskedik. A család más állatait általában elfogadja, mint a falkájához tartozó alárendelt tagot. De könnyebb egyedül tartani, vagy nőstényt kannal, persze csak akkor, ha tüzelés alatt el tudjuk különíteni őket. Nagyon fontos az intenzív szocializáció, és hogy minden „macsó” allűrt más kutyákkal az elejétől kezdve megakadályozzunk. Kiképzése, nevelése halk hangon történjen, Csak konzekvensnek és ellentmondást nem tűrőnek kell lennünk. Rákiabálni vagy megütni felesleges, nem érünk vele semmit. Az ilyen hibákat nehezen bocsájtja meg, lenézéssel és elkerüléssel viszonozza. Mivel nagyon érzékeny, gyorsan felfogja, mikor hibázott, mikor csinált rosszul valamit. A japán mondásnak megfelelően, miszerint a legcsendesebbek a legbátrabbak, a tosa kellemesen nyugodt kutya, észrevétlenül tud viselkedni. Alig ugat, de ettől függetlenül nagyon megbízható őrkutya. Nem lehet könnyen kihozni a sodrából, és szereti a megszokott napirendet. Ha a gazda sportos típus, a tosa szívesen kocog vele vagy kíséri a bicikli mellett. (De csak a 15. hónap után!) De ha csak napi háromszori kis séta jut neki, az sem baj. Nagy lakásban ugyanolyan jól érzi magát, mint kertesházban. Kizárólag kennelben tartani nem szabad, azt megsínyli. A családhoz akar tartozni, élvezi, ha mindenhova magunkkal visszük. Egy életen át szeretettel, hűséggel és feltétlen ragaszkodással hálálja meg a gondoskodást. Amerikában a súlyhúzó versenyeken mérik össze az erejüket a tosák, az egyik rekorder több mint 1585 kilót bírt elhúzni.

Ami az egészségügyi problémákat illeti, a tosánál is előfordul a csípőízületi diszplázia. A japánok sohasem ügyeltek erre, az európai országokban viszont gyakran olyan kicsi az állomány, hogy nem lehet kizárni az esetleg enyhe vagy közepes DP-s kutyákat a tenyésztésből. A gyomorcsavarodás is előfordulhat, mint minden nagy testű kutyánál. Megelőzendő, többször etessünk, evés után gondoskodjunk teljes nyugalomról, így megelőzhető a gyakran halálos kimenetelű baleset.

 

Mielőtt tosát venne…
…az alábbi kijelentésekre igennel kell válaszolnia.

  1. Fizkailag erős
  2. Naponta legalább 3 órája van a kutyára
  3. Van elég hely és mozgási lehetőség a kutya számára.
  4. Nem csak kennelben akarja tartani a kutyát. A tosának szüksége van gazdája közelségére.
  5. Rendelkezik kellő beleérzőképességgel.
  6. Lehetőleg nincs más kutya a házban. Ha igen, nem domináns, és lehetőleg ellenkező nemű.
  7. Toleránsak a szomszédai. Olykor a tosa is ugat, és ha kutya van a szomszédban, meg kell erősíteni és magasítani a kerítést, mert a tosa nem szereti a szomszéd kutyáját.
  8. Magával viszi nyaralni a kutyát vagy igazán megbízható és alkalmas panzióba tudja vinni.
  9. Van ideje és lehetősége a hosszú és intenzív szocializációra, mert a tosa későn érő típus.
    Tosa inu az interneten:

http://tosa-inu.startkabel.nl

www.fightingtosa-com

www.geocities.com/strawdogsbatosa

www.tosa-inu.com

http://perso.wanadoo.fr/tosa-ken.association

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kjjhjbjh

(mnmnjh, 2009.03.17 12:31)

i09i98uyo8oi

fót

(Mara, 2009.02.13 15:44)

Nekem is Tosa kutyám volt,10évig szinte családtagként élt velünk.Hűséges a családszerető nem ugatós,biztonságban éreztük magunkat mellette.
Nagyon hiányzik!!!!
Ha valakinek egyszer ilyen kutyája volt nem szeretne
más fajtát.